Az utóbbi időkben, nemzetközi viszonylatban Finnországot tartják a világ legjobbjának a vizek védelme és gondozása területén.
Helytálló-e ez a kijelentés?
A sűrűn lakott területek szennyvíz-megterhelése az 1970-es évektől csökkent jelentősen. Az elmúlt harminc év alatt a vízhálózatban lévő lakosok száma megmásfélszereződött, de ugyanazon a vízgazdálkodó-rendszeren a szennyvíz vízre gyakorolt megterhelése a szerves anyagok tekintetében majd 85 %-kal a foszforéban pedig majdnem 90 %-kal csökkent.
A ritkán lakott területek szennyvíztisztításának a javítása csak egy része a vízvédelemnek Finnországban és a Balti-tenger partján. Elsősorban ott kell közreműködni, ahol nem jó a vizek helyzete. A vizek használatra való alkalmassági osztályozásban a tavak majdnem 80 %-átsorolták a jó vagy kitűnő kategóriába. A folyók sokkal rosszabb állapotban vannak, főleg a Balti-tengerbe torkolló folyók.
Az EU vízpolitikai keret előíráscsomagjának végrehajtásán a tagországok lázasan dolgoznak. A direktíva jelentősége, hogy egy nemzetközileg hivatalos együttműködést teremtsünk, melynek keretein belül történik a vízvédelem megtervezése.
Finnország jó kiindulópontokkal rendelkezik mind a vizek minőségének, mind a helyi együttműködés tekintetében. A direktíva talán fontosabb jelentősége, hogy a vízvédelmet olyan egységes szintre emeljük, hogy figyelembe tudjuk venni az egy időben, de különböző vizek minőségét érő hatásokat. Ehhez természetesen tudósok segítségére is szükségünk van, hisz még közel sem tudunk mindent a vizekről és a talajról.
Finnországban évente a megújuló vízmennyiségnek mindössze két százalékát használják fel, így a tiszta vizet természetesnek tartjuk. Nem minden országnak van ilyen szerencséje és a tiszta víz a környezet és fejlesztési politikának az egyik érintkezési pontja. A tiszta víz egyenlő a tiszta étellel, az egészséggel és a jóléttel. Sajnos ez a lánc néhol már az elején megszakad.
Az éghajlati változások egyik következménye a hidrológiai körforgás felgyorsulása, ami hatással van az emberekre is, különösképpen a fejlődő országokban, ahol az éghajlati változások elhárítására nincsen készültség.
Kiszámolták, hogy 2025-ig a föld lakosságának kétharmada olyan országban fog élni, ahol a víz alapvető hiánycikk lesz. Ugyanekkor a víz minősége is csökkenni fog a savaktól és a felfokozódott földhasználat miatt. A nemzetközi arénában a tiszta víz kérdése már beszédtémává emelkedett, de a gyakorlatig még hosszú az út. Vagyis, ha kint esik az eső, érdemes-e ezek után elégedettnek lennünk?
